Eközben Afrikában…

(Kátya most épp Afrikába megy)


18 Comments

Utolsó szafari Dél-Afrikában

Kedves Olvasóim nyilván észrevették már, hogy egy ideje megtört a lendületem blogírás ügyében. Erre számos okom van/volt, többek közt például az internet szolgáltatás katasztrofális színvonala. Az elmúlt időkben többször tűnt el a net napokra, hogy aztán 2-3 órára térjen csak vissza. Persze ne legyünk ezen meglepve, ha a légkábeleken a majmok sétálnak. Mindenesetre most épp van net, így kihasználom az alkalmat, hogy elköszönjek Tőletek. Nagy valószínűséggel ennek a blognak itt és most vége lesz. Ehhez persze nem csak a pocsék net kellett, sokkal inkább az elhatározás, hogy a minimum két évre tervezett afrikai tartózkodásunkat alaposan megkurtítsuk. Mikor készültünk ide költözni, tele voltunk szép ígéretekkel Béla munkáját és az én lehetőségeimet illetően, amiből pont semmi se valósult meg. A labor, ahova őt felvették, gyakorlatilag csak a profok fejében létezett, nem létező eszközökkel meg ugye nem nagyon lehet eredményeket kreálni. A dél-afrikaiak munkamorálját (avagy inkább annak teljes hiányát) meg nehéz nekünk megszokni. Szintén nem javított a helyzeten, hogy realizáltuk hamar, az én esélyeim a munkavállalásra nullához konvergálnak, de még önkéntesnek se kellek nagyok, hiába a szaktudásom, inkább foglalkoztatnak olyan gazdag turistákat, akik heti ezer dollárokat képesek kicsengetni a kalandért. Így nekem maradt a háztartás, Bélának sok-sok küzdelem és idegeskedés, hogy legalább valamilyen színvonalon dolgozhasson- nem, nem így képzeltük.

Másrészt ez az ország elképesztően gyönyörű, és csodálatos helyeken jártunk, ahova másképp nem lett volna esélyünk (időnk, pénzünk) eljutni, ha nem élünk itt egy darabig. Nem bánom egy percig se, hogy ideköltöztünk, de most eljött az idő, hogy véget vessünk a kalandnak. Nyárra már hárman leszünk, és nem kellett sokat gondolkodnunk rajta, hol kéne születnie a bébinknek. Így én jövő héten egy jó időre elköszönök Afrikától, és hamarosan Béla is követ majd. Aztán majd egyszer biztos visszatérünk, hogy megmutassuk az utódunknak, milyen tájakon cipeltem végig, míg engem használt inkubátornak.

Búcsúzóul itt van sok-sok kép az én (egy időre) utolsó szafarimról. Köszi, hogy olvastatok! IMG_2459 IMG_2158 IMG_2163 IMG_2173 IMG_2204 IMG_2228 IMG_2231 IMG_2278 IMG_2287 IMG_2295 IMG_2338 IMG_2375 IMG_2385 IMG_2417 IMG_2427 IMG_2580 IMG_2491 IMG_2503 IMG_2558

Advertisement


Leave a comment

Chintsa

Ezzel a Chintsás poszttal zárom a megemlékezést az újévi túránkról, ami már olyan baromi rég elmúlt, hogy rég nem is érzem aktuálisnak, hogy írjak róla. Chintsa viszont megérdemel pár fotót, mert nagyon jól éreztük ott magunkat. Eredetileg csak aludni álltunk meg hazafelé egy fárasztó, majd’ 700 km-es etap után, de a hely annyira megfogott mindkettőnket, hogy adtunk magunknak még egy szabadnapot, hogy lazíthassunk kicsit a tengerparton. A hely, ahol megszálltunk (Buccaneers backpacker) igen jó hírnek örvend, méltán. Nagyon profi, a tulajok több, mint 20 éve viszik a bizniszt, mostanra egy egész komplexummá fejlődött a hely. A domboldalon legfelül az étterem és a bár, ahol minden este tematikus parti van, lejjebb bungalók, még lejjebb a kemping, alatta a tenger. Dél-Afrika összes eddigi, általunk látogatott partjával szemben itt a homok telis-tele volt szuper csigákkal, kagylókkal, még egy csomó cápatojást is találtunk, így egy napra meg is volt a program a homokban szöszögéssel, gyűjtögetéssel, medencézéssel.

P1770231 P1770263 IMG_1488 P1770271 P1770283 IMG_4377 IMG_1463 IMG_1466 IMG_1461 IMG_1500 IMG_1506 IMG_1510


2 Comments

Jóga Durbanben

Most találtam ezt a nemrég megjelent, remek képriportot az Origón. Durban egyik külvárosában fotózták, ahol új programot indítottak a helyi mélyszegénységben élő lakosság számára. Jógaoktatókat képeztek ki közülük, akik aztán ingyenes órákat tartanak a szegénynegyedben bárki számára. Szerintem ez egy szuper ötlet, igazából a jóga lelki és fizikai hatásaira mindenkinek szüksége lenne!

n06

(forrás: Origó)


Leave a comment

Madarak és majmok

 

Az egyik látványosság, amit mindenképp nagyon szerettem volna útba ejteni, az a Monkeyland, illetve testvér intézménye, a Birds of Eden voltak Plettenberg bay közelében. A Monkeyland tulajdonképp egy menhely, ahol különböző helyekről, pl. állatkertekből befogadott példányok élnek szabadon, egy elkerített, védett területen belül. A koncepciónak nem része, hogy ragaszkodjanak a hazai vagy afrikai fajokhoz, így tartanak például gibbonokat és langúrokat is Ázsiából, de annyi baj legyen. A hely extra érdekessége számomra, hogy még tavaly nyáron levelezésben álltam velük, úgy volt, hogy csatlakozom hozzájuk egy időre önkéntesnek. Kicsit bonyolult lett volna, mert cirka 1000 km-re van Durbantől, tehát 2 hónapig nem nagyon találkoztunk volna Bélával, de ez még vállalhatónak tűnt. Végül akkor passzoltam a kérdést, mikor kiderült, hogy a munkám semmi másból nem állna, mint körbevezetni a turistacsoportokat, és mutogatni nekik az állatokat. Na neeeeeeeeem!! Emberekkel többé már pénzért se túl szívesen dolgoznék, nem hogy ingyen. Most, hogy láttam a parkot sem bántam meg egyáltalán a döntésemet: nagyon cukkerek a majmok, és jó, hogy majdnem teljesen szabadon vannak, de azért ez így majdnem olyan lett volna, mint egy állatkerti munka. Látogatóként is kissé idegesítő volt ez a csoportos körbevonulás, de sajnos nem volt lehetőség másra, mivel nincs kerítés az állatok és a látogatók között, ezért csak vezetővel lehet körbemenni, az ő tempójához igazodva.

IMG_1412

fehérkezű gibbon

IMG_1429

vari

IMG_1445

vari

IMG_1455

langúr

Ehhez képest a Birds of Eden sokkal kellemesebb élmény volt. Itt trópusi madarakra specializálódtak, egyetlen hatalmas, hálós kupola alatt tartanak ki tudja, hány fajt. Szeretem az ilyen helyeket, ahol mehetek az orrom után, és csak a türelmemen múlik, hány állatot sikerül megpillantani. Külön örömünkre szolgált, hogy több turakó fajt is tartanak, már többször írtam, hogy ez a madár a szívünk csücske lett itt.

IMG_4081

zöldsapkás turakó

IMG_4052

go away bird

IMG_3973

lila sapkás turakó

IMG_3946

knysna turakó

IMG_4163

bare faced go away bird (turakó)

IMG_4180

koronás daru

IMG_1392

kócsag

IMG_4209

skarlát íbiszek

IMG_1400 IMG_1323IMG_4337 IMG_1357


9 Comments

Cape town és környéke

Jujjjj, de nagyon el vagyok maradva a Cape town-os túránkkal! Szóval most sok kép jön, kevés szöveggel, h haladjunk kicsit.

Cape town legismertebb, nyilván légturistásabb helye a Victoria & Alfred Waterfront. Van itt kikötő, szuperpuccos pláza, szép régi épületek, óriáskerék, meg karácsonyfa is. És a kilátás a Táblahegyre mellé, amin csendben hömpölyögnek a felhők.

IMG_1212 IMG_3780 P1760335 P1760362 P1760357

Tipikus helyi népművészeti termékek a gyöngyből fűzött állatszobrok. Ez a gyönyörű életnagyságú leopárd azért egészen különleges!

P1760387

Szobrok a négy dél-afrikai Nobel békedíjasról. Természetesen Mandela a legnépszerűbb.

P1760391P1760456 IMG_1272

A fókák is gyakori vendégek a kikötő környékén:

P1760469

Jobb híján a szilvesztert is itt töltöttük a V&A Waterfrontnál. Volt koncert, tűzijáték, tömeg, de szerencsére nem voltak elviselhetetlenül sokan.

P1760485 P1760491

Műsor is van mindig, itt épp önjelölt zulu zenészek játszanak.

IMG_1217 IMG_1215

A leglátványosabb fotótéma Cape townban sztem Bo-kaap, a muszlin városrész a cukker kis színes házaival. Más kérdés, hogy ezen kívül mást nem nagyon tud nyújtani, pedig bíztam benne, hogy lesznek ott izgi üzletek, ilyesmik, de teljesen kihalt volt, csak a turisták lézengtek benne. P1760520 P1760528 P1760516 P1760518

A város kihagyhatatlan nevezetessége a Tábla hegy, amit mi majdnem mégis passzoltunk, mivel a rossz idő miatt nem működött a felvonó első alkalommal, mikor fel akartunk menni. Aztán szerencsére végül mégis feljutottunk, bár felfelé hatalmas köd volt, ami a kitisztulás helyett egy hirtelen mozdulattal elöntötte az egész hegyet, hideggé és átláthatatlanná változtatva, így nem is nagyon sokat kirándultunk végül, csak kicsit sétálgattunk a platón. Gondoltam, hogy majd lefelé kemény leszek, és gyalog mászom le az ösvényen, de aztán felhagytam a hősködéssel, és Béla egyedül túrázott le, én maradtam a kényelmesebb megoldásnál.

P1760787 P1760846

A hegy fő attrakciói a szírtiborzok. Imádom őket, és egyáltalán nem is olyan kurvamérgesek 😉IMG_3763

Mintha hirtelen Dániába csöppentem volna: hideg, köd, és tipikus észak-európai építészet. P1760914 P1760924 IMG_1088

Voltunk az arborétumban, ami igazán festői környezetben, a Tábla hegy lábánál fekszik, és remek gyűjteményük van egy csomó szépséges trópusi fajból. Persze nekünk soha semmi nem jó, a hegyen fent fáztunk, itt a lábánál meg a megszoruló levegőtől a hőguta kerülgetett minket, de azért így is élvezetes volt a kert!IMG_1201 P1760723

Belefutottunk véletlenül az újévi karneválba is, amit régen hagyományosan jan. 2-án tartottak, mivel ez volt a színesbőrűek egyetlen szapadnapja az apartheid alatt, így 1-e helyett 2-án ünnepeltek, de mostanra átrakták 4-ére.  Több, mint száz karneváli csapat táncolja és zenéli végig az utcákat ilyenkor, a közönség meg viszi a kisszéket, kitelepedik egy szimpatikus járdára, hogy minden csapatot megbámulhasson.IMG_1248 IMG_1258

Persze elmentünk a Jóreménység fokához is- ezzel ez lett a legdélibb pont, ahol eddig valaha jártam.  Tényleg nagyon szép a park, bár azt a sok lépcsőt meg meredek ösvényt megmászni elég kegyetlen volt!P1760547 P1760594

IMG_1185

Pár napot eltöltöttünk Muizenbergben is, ami egy nagyon kedves kisváros, remek tengerparttal, hatalmas szörfös élettel, meg remek éttermekkel. Ideális bázis, ha az ember a Cape town környékén lévő egyéb nevezetességeket is be akarja járni. A nagy meglepi a minden héten megrendezett ételpiac aktuális pénteki rendezvényén ért minket, ahol, egy lakótársunk tippjét követve találkoztunk egy kedves fiatal magyar párral, akik már 5 éve élnek Dél-Afrikában, és jelenleg kolbász készítéssel foglalkoznak, amit teszteltünk is persze, nagyon finomak!P1760533 P1760667 P1760672P1760784


1 Comment

Újévi túra, vol.3., Wilderness, Knysna

(Itt most megbomlik az időrend, de annyi baj legyen.) Wildernessbe azért akartam rettenetesen megállni, mert remek delfin-spottoló helynek tartják, és én nagyon akartam delfint látni. (Ok,láttam már, de itt még nem Dél-Afrikában, illetve de, de a delfinárium annyira nem ér szerintem.) Szóval beterveztünk egy ott alvást, de a napsütést elfelejtettük mellé tervezni, szóval olyan tré időnk lett, hogy nem hogy delfint, de a tengert se láttuk kb. Sebaj, azért elmentünk túrázni a nemzeti parkba, csodaszép zuzmós erdők vannak arrafelé, kanyargó folyókkal, meg a kelleténél sokkal több német turistával. Igaz, bőrig áztunk, és én sikeresen meg is fáztam, de sebaj. Így legalább utolértem Bélát, aki épp kezdett kilábalni a légkondi miatti arcüreggyulladásából. Egyébként nem bántuk meg az ott töltött napot, mert Wilderness még esőben is gyönyörű, olyan házakkal meg kertekkel, hogy mind lehetne a House & Garden címlapja, ééééés az ország eddigi legjobb kávézójával. Ha arra jártok, ne hagyjátok ki a Flava cafet!!! Ja, és a szállásunk is szuper volt, bár a neve miatt el akartam kerülni, végül mégis oda kavarodtunk, és nagyon elégedettek voltunk vele. Volt felemás szemű cica, mini-Twix (Twix az én staff terrierem Bp.en), meg billiárd is, aminek nagyon megörültünk, de sajna a gyerekek nem nagyon hagytak minket játszani.

P1770034 P1770018 P1770004 P1760995 P1760992 IMG_1311IMG_1304

IMG_1307 IMG_1285 P1760981 IMG_1297

A következő másfél napot a puccos Knysnában töltöttük, ami az útikönyvek alapján egy fokkal jobbnak tűnt, mint valójában. Ok, szuper strandjai vannak,és tetszett, hogy van tó, meg tenger, meg szoros, meg folyó, meg hegyek egyrakáson, de inkább gyorsan körbefényképezős helyek voltak ezek, kirándulásra szerintem Wilderness alkalmasabb.

P1770127 IMG_3893 IMG_3888 IMG_1318P1770147


Leave a comment

Újévi túra, vol.2., Addo elefánt park

Nagyon-nagyon régi vágyunk volt, hogy ide eljussunk. Még otthon voltunk Bp-en, mikor Anna és Linda annyi jót mesélt az Addóról, hogy azóta tervezgettük, hogy na ide majd mindenképp, de Durbantől ez már pont baromi messze van, így meg kellett vele várni ezt a nagyobb lélegzetű utat. Eredetileg szerettünk volna bent aludni a parkban, de mivel dec.27-én értünk oda, ami itt Dél-Afrikában a legdurvább csúcsszezon, egyszerűen nem volt egy picike sarok se, ahol megalhattunk volna, vagy a sátrunkat felverhetjük, így végül a szomszédos Orange Elephant Backpackersben aludtunk, és nem bántuk meg (finom a pizzájuk!!!:D).

Két napot töltöttünk a parkban, ami az elképesztő elefánt populációjáról híres. Hatalmas mázlink volt az idővel, legalábbis a szafarizás szempontjából, mert 1. nap olyan elképesztő dögmeleg kánikula volt, hogy aki élt és mozgott (értsd: a vadak) mind az itatók mellett tobzódtak. Ennek köszönhetően olyan hatalmas elefántcsordákat láttunk egykupacban, amiről álmodni sem mertünk: volt, hogy 70-80 elefánt is egyszerre fürdőzött egy tóban. Elképesztő látvány!!!! Hihetetlenül jó jelenetek szemtanúi voltunk, például láttuk, ahogy  atávolból megjelenik elefántmama a kisborjújával. A borjú észreveszi a vizet, meg a vízparton a haverokat, és lobogó füllel, tülkölve rohan a többiekhez. Meg láttuk, ahogy sárbirkóztak, meg ahogy hatalmas, 6-8 tonnás bikák pancsoltak a tóban, mint a kiskölkök. Fantasztikus volt!! Ja, és akkor ehhez még tegyük hozzá, hogy mindezt változatlanul a miniautónkkal, ami mellett néha alig 1-2 m-re húztak el az elefántok. Megállapítottuk, hogy a termetesebb bikák hasa alatt át tudnánk hajtani. Szerencsére aznap mindenki nagyon békés hangulatban volt,  így én sem stresszeltem halálra magam. Egyébként valahogy az elefántoktól sokkal kevésbé tartok, mint az orrszarvúktól, pedig ez nem logikus, tudom.

Estére befizettünk egy csoportos szafarira is, akkor már nagy szafaridzsippel, vezetővel. Láttunk sok elefántot, bár nem annyit, mint napközben, sakálokat, és hiénákat is végre, akiket eddig nem sikerült spottolnunk. Most 3 állat ott héderelt vagy negyed órát a kocsi mellett, nagyon jó kaland volt!! Úgy általában szuper volt az egész park,leszámítva a kissé túlzott forgalmat, meg a meleget, amit mostanában sokkal kevésbé bírok, így néhány órát kénytelen voltam vizes törölközőbe csavarva tölteni hőguta ellen. Viszont mivel másoknak is melegük volt, pl. az oroszlánoknak, sikerült két igazi királyi példányt elcsípnünk, akik órákon át fetrengtek a bokor tövében az út mellett, csodásak voltak!!!!

P1760102 IMG_2718 IMG_3211 IMG_3205 IMG_3186 IMG_3147 IMG_3083 IMG_2969 IMG_2964 IMG_2797 IMG_2556 IMG_2536 IMG_0916 IMG_0909 P1760123IMG_0900 IMG_3324 IMG_3331 IMG_3473 IMG_3457 IMG_3381 IMG_2937 IMG_2822 IMG_0948 IMG_2878


Leave a comment

Újévi túra, vol.1., Hogsback

Már egy hete hazatértünk az újévi, avagy inkább újév-körüli túránkról, de kissé megszaporodtak a tennivalók itthon közben, nehezen jutok oda, hogy értelmesen írjak róla. Másrészt 18 nap, 4600 km, cirka 12G fotó…kell idő a feldolgozásához. Lehet, sose érnék a végére, ha maximalizmusra törekednék, így inkább azt találtam ki, hogy kiragadok belőle olyan részleteket, amik különösen kedvesek a szívemnek, és kevés szöveg, sok kép típusú bejegyzéseket kaptok.

Az első, és talán az egész úton a legkedvesebb megállóhelyünk Hogsback volt. Külön köszönet érte Nórinak, nélküle eszünkbe nem jutott volna oda menni, mert elég nagy kerülő volt, de ő annyira dicsérte, hogy mindenképp látni akartam, és nagyon nem bántam meg. Hogsback hivatalosan a környező erdőségeiről híres, ami állítólag a gyerekkorában sokat itt nyaraló Tolkient ihlette az entek figuráinak megalkotásában. Gyakorlatilag az akkori erdőkből nem sok maradt, helyette telepített fenyvesek vannak jórészt, de azért így se rossz. A környező hegyvidékben van egy csomó kis vízesés, ahova el lehet kirándulni, ár ha bír az ember hegyet mászni, amit én most inkább kihagytam. Helyettem is megnézte őket Béla, én meg egy boldog órát töltöttem egy hatalmas, út menti szedresben, 3 év kihagyás után szerintem több kilót ettem meg ott egy álltó helyemben.

Hogsback legfőbb vonzereje számomra az ott élő közösség: a ’70es években felfedeztés maguknak a hippik, még most is főleg csodabogár művészlelkek és megszállott öko-bio természetvédők élnek ott. A mi szállásunk (Terra Khaya) is ilyen volt, minden szigorúan természetes, a cicák a konyhában, a lovak a sátor mellett bóklásztak szabadon, és az a néhány vendég is mind raszta ősarc meg fiatalabb szimpatizáns volt. Én úgy éreztem, hazaértem, letáboroztam a konyha mellett, és szerintem évezredeket tudtam volna ott eltölteni, és majszolni a mennyei frissensült Xhosa kenyeret.

IMG_0709 IMG_0694 IMG_0735 IMG_0739IMG_0666 IMG_0677 IMG_0689 IMG_0768 IMG_0772 IMG_0685 IMG_0676 IMG_0684 IMG_0678 IMG_0667 IMG_0778 IMG_0765 IMG_0763 IMG_0758 IMG_0774


9 Comments

az egészségügyi ellátátásról

Úgy alakult, hogy mostanában volt alkalmam közelebbről is megismerkedni a dél-afrikai egészségügyi rendszerrel. Az alaphelyzet a következő: vannak az állami kórházak, ahova az ember bejuthat minden előzetes fizetés nélkül, aztán h kijut-e valaha, meg milyen állapotban, az már kérdéses. Igaz, volt magyar ismerősünk, aki szerint nem sokkal rosszabbak, mint egy átlagos, otthoni lepukkant kórház. Emellett van a kiterjedt magánorvos-magánkórház hálózat, aminek kiélvezéséhez biztosítást kell kötni, avagy alkalmanként igen mélyen a zsebünkbe nyúlni. Vagy mindkettőt egyszerre, ha az ember olyan “fapados” biztosítást választ, mint mi.

Azt mindenesetre el kell ismernem, hogy a magán-hálózat szolgáltatása elképesztő színvonalú. Gyönyörű, szuperül felszerelt rendelők, készséges assziszensek, tényleg érzi az ember, hogy itt bizony szolgáltatnak a pénzéért, nem csak szívességből látják el. A kórház, amiben jártunk, leginkább egy menő szállodára hasonlít, olyan recepcióval meg fogadócsarnokkal, hogy szinte megszeppentem tőle.

Viszont a biztosítási rendszer…na az a sírba visz, komolyan! Béla mint diák (jah, ez is az afrikai rendszer egy sajátsága, h postdoc kutatóként őt diáknak tekintik…) a Momentum nevű csodás biztosító még csodásabb diákbiztosítását köthette meg, amire engem is odacsaptak. Ok, nem mondom, h túl sokat fizetünk (havi 333 ZAR/fejenként), de a szolgáltatások is igen limitáltak ezen a szinten. A körzeti orvoshoz korlátlan alkalommal lehet menni, ezt nem is kell előre bejelenteni a biztosítónak, és a doki gyógyszert is ad ingyen. Ez nagyon vicces, a gyakorlatban úgy néz ki, h egy kis zip-lock zacskóba kiszámolnak x db pirulát, a nővér ráírja a gyógyszer nevét, adagolását, ennyi. Csatolt betegtájékoztatót, részletes leírást felejtsd el. Feltételezem, azt a legtöbben itt amúgy se nagyon tudnák értelmezni, szóval nem foglalkoznak vele. Nekem azért elég furcsa volt így zacskóból gyógyszert szedni…

Bonyolódik a helyzet, ha az ember valami specialistához akar menni. Ebből nekünk pl. összesen kettőt fedez évente a nyomi biztosításunk, de még így is 1000 kört kell érte futni. Először is el kell menni a körzetihez, aki ad egy referáló levelet a szakorvoshoz (amit aztán soha senki nem néz meg szerintem, de azért kell, hogy legyen). Aztán kell időpontot kérni a rendelésre, majd felhívni a biztosítót, hogy egy engedélyezési számot kapjak a vizitre. Ehhez kell nekik cirka millió adat, nem csak a születésem, a mobilszámom, kötvényszámom (ami alapján az összes többi adatomat tudnák persze…), de a vizit oka, ideje, a doki referenciaszáma is. Jaaa, és persze ezt CSAK telefonon lehet elintézni, mint itt szinte mindent. Külön öröm egy ilyen jó 20 perces, adategyeztető telefonbeszélgetést lefolytatni valakivel, akivel kölcsönösen lószart nem értetek egymás hülye akcentusa miatt. Na, ha megvan az engedélyezési szám, lehet menni rendelésre, és ott szépen kp-ben kiperkálni a vizitdíjat, majd számlát kérni, és az egészet elemailezni a biztosítónak a vizit referenciaszámával. Ezt követően ők rágódnak rajta pár hetet, majd visszaírnak, hogy mennyit hajlandóak fizetni belőle. Ez utóbbiban még nem sikerült logikát felfedeznünk: pl. a vérvételemet elvileg nem állta volna a biztosító (mivel bekértek egy olyan referenciaszámot a vérvételt kiíró szakorvostól, ami nem is volt neki), gyakorlatilag a nagyobbik felét állítólag mégis visszautalják. Ennek mondjuk örülünk, mert cirka 25 ezer Ft-nyi randot fizettünk érte, pedig semmi extra vizsgálat nem is volt benne, sőt, mivel rendszeres véradó vagyok itt Afrikában is, a legtöbb itt kötelező alaptesztre (HIV, hepa, stb) 3 havonta amúgy is szűrnek. Ezzel szemben a szakorvosi vizsgálatomat elvileg ki kéne fizetniük, gyakorlatilag úgy tűnik, a felét hajlandók csak. Szóval, bár a szolgáltatás kétségkívül rendkívül magas színvonalú, fizetünk is érte, mint a katonatiszt. Rettenetesen idegölő és átláthatatlan a rendszer, és szívből kívánom mindenkinek, aki fennhangon szidja a magyar egészségügyet úgy, ahogy van, hogy próbáljon más országban beteg lenni akkor. Én jelen helyzetemben minden áldott nap visszasírom az otthoni helyzetet…


1 Comment

Boldogságost Nektek!

Végre, végre, amire mindig vártam: fincsi, meleg karácsonyunk van!!! A teraszon reggeliztünk, aztán sétáltunk a tengerparton, és még vár ránk egy gyertyafényes vacsi a kertben.

Kívánom nektek, kedves Olvasok, hogy ha kicsit hűvösebb körülmények között is, de hasonló békében ünnepeljetek, mint mi!!!

Holnap hajnalban lelépünk egy jó nagy utazásra, de januárban visszatérek, és mesélek. Addig is, boldog karácsonyt, boldog új évet!!

IMG_0615 IMG_0631


2 Comments

éljünk veszélyesen!

Minden bizonnyal ez lehet a durbani fürdőzők aktuális mottója. Mivel majdnem 2 hónap folyamatos esőzés után az elmúlt napokban kissé megkegyelmezett nekünk az időjárás, és a napot se csak sűrű felhőrétegek közül látjuk kibukkanni, úgy döntöttünk, leugrunk végre a strandra. Végre úgy néz ki a tengerpart, ahogy kell, tele fürdőzőkkel, napozókkal, egyszóval megtelt a promenád és a homok élettel.

A táblán, ahol az aktuális apály és dagály idejét szokták kiírni, egy plusz felirat figyelmeztetett: Beware of bluebottles! (Vigyázz a medúzákra!) És tényleg, a partot elborították a picike, kékes színű, felfújt testű medúzák tömegei. Köztük pedig békésen pancsoltak a kisebb-nagyobb kölykök. Én innentől passzoltam az egész vízbe menést, amúgy is a múltkori tengerikígyó már egy életre elvette a kedvem tőle eleve, de a medúzákkal pláne nem szórakozunk, ha nem tudjuk, miféle. Itthon aztán megnéztük, portugál gályák tömegei, amik hemzsegnek a strandon!! Akinek nem mondd semmit a név, íme egy kis ismertető:

Talán a leghírhedtebb, sok búvár által is medúzának titulált (bár valójában nem az, sokkal inkább egymás nélkül életképtelen polipok kólóniája) élőlény a portugál gálya, amit az amcsik (portugese) man-o-war-nak hívnak:

A portugál gálya teteje jó 10-15 cm-re kilátszik a vízből: ez a kilátszó búb olyan, mint valami vitorla – ezt fújja a szél és sorodja így az állatot. A kékes színű búbban szén-dioxid és nitrogén van. A nevét régi tengerészektől kapta, akik szerint portugál hajóra hasonlított az általuk látott állat.
Az állatot alkotó polipcsoportoknak csoportonként más-más funkciója van: van, aki csak attraktív (=csali), van aki öl (=csalánozók), van aki kajál (falópolipok) és van, aki szaporít.
A felső részből sok polip lóg le a mélybe – az evőpolipok pár 10 cm hosszúak, ám az ember számára igazi veszélyt jelentő csalánsejtes fogófonalak 1-5 méteresek, de nem ritka a 30-50 m hosszúságú fonál sem.
Az állat minden kis rákot és halat megzabál, amelyet a csalásejtjei megbénítanak. Ezt úgy csinálja, hogy a hosszú lelógó csalánfonalakban izmok is laknak és azokkal feltornássza a teste közelében levő, kajálásra szakosodott poliptelepekhez, akik aztán már intézik is a dolgot a már emlegetett száj-segg motorral.

A dög sokszor fellelhető melegebb partközeli vizekben. Ugyan csak néhány napig életképes, ám a testén levő szaporodásért felelős polipok ivartalan sarjadzással időről időre leválnak a főtelepről, így reprodukálva az állatot rettenetes mennyiségben.

A csípése a mérgére allergiás emberekre sokszor halálos, ám a kevésbé érzékenyek is rettenetes fájdalomról számolnak be, horrorisztikus csípésnyomokat mutogatva a bőrükön. A csalánsejtek egyszerűen olyan rengeteg helyen akadnak egyszerre az áldozatba, hogy a minden irányból bejutó toxin szinte azonnal görcsös izom-összehúzódást vált ki.

Mindezeket mérlegelve, a helyiek mottója talán mégis inkább az, hogy “Legyünk ostobák, és ne foglalkozzunk semmivel!”

IMG_0578 IMG_0577 IMG_0576 IMG_0587


Leave a comment

RIP Tata Madiba!

Ma temetik el Madibát Qunuban, a szülőfalujában, Xhosa szertartás szerint, hogy megtérhessen őseihez. Erről sokan, sok helyen írtak már, nem akarom feleslegesen a szót szaporítani, csak néhány gondolatot adnék hozzá.

10 nappal ezelőtti halála óta hivatalosan gyászban van az ország. Az élet nem állt meg, az üzletek nyitva voltak, de egyetlen lépést nem lehet tenni a városban, hogy ne találkozzunk az Ő képével, minden üzletben van megemlékeznek róla, mindenhol virágok vannak, nagyon-nagyon sok helyen raktak ki emlékkönyveket, amibe mindenki üzenetet írhat neki. Mindenki gyászol, de ez nem az a nálunk megszokott, sírórívós, kétségbeesett gyász. Mindenki büszkén és szeretettel emlékezik Mandelára, újra és újra felemlegetik a szép és dicsőséges pillanatokat az életéből.

Béla egyik kollégája, egy igen egyszerű, nem túl tanult fekete fiú (vagyis férfi, 6 gyerek apukája) fogalmazta meg az érzéseiket: eddig is nagyon nagy tiszteletnek örvendett Mandela, ő egy igazi hős. Most, hogy meghalt, egyenesen Isten mellé fog kerülni a mennyekben, és képviseli szeretett nemzetének érdekeit, akik mostantól Hozzá is fognak imádkozni. Szerintem szép ez így.

Egyébként is, őszintén szólva rettenetesen irigy vagyok a dél-afrikaiakra! Elképesztő látni azt a szeretet, ami Madiba személyét övezi. Adott egy rettenetesen megosztott ország, de a Mandela iránti szeretetben mindenki, de tényleg mindenki egyetért. Bárcsak Magyarországnak is lenne egy olyan nemzeti hőse, aki mögé az egész ország egy emberként felsorakozhat! De attól tartok, ilyen utoljára a 19.sz. környékén termett nálunk.

Tata Madiba, nyugodj békében!999347_10200894588899591_1986852445_n


5 Comments

Európa messze van

Pillanatnyi kétségem sincs afelől, hogy tele vagyunk téveszmékkel és fals sztereotípiákkal Afrikával kapcsolatban. Éppen ezért, rettenetesen jól tudok szórakozni, mikor a dél-afrikaiak Európát illető téveszméivel szembesülök. Valóban, ahogy otthonról sok minden elképzelhetetlen volt, úgy innen nézve Európa dolgai is furcsák. A kedvenc példáim jönnek. (Mivel nem meglepő módon a helyiek 99,9%-ának Magyarország létezéséről sincs fogalma, Európára egyszerűsítünk, innen nézve olyan pici, olyan távoli az is, hogy kár is további országokra tagolni.)

– Múltkor Bélát kérdezte a zulu (!) kolléganője, hogy ismerjük-e a karácsonyt arrafelé, ahonnan jövünk. Mi van?? Nem tűnt még fel nekik, hogy a Mikulás síruhában van, és a rénszarvasok se igazán őshonos afrikai állatok?

– Mostanában gyönyörű videók keringenek Budapestről, ezek közül mutatott egyet Béla, ezúttal indi kollégáknak. Reakciók: – Ott a nagy erdőkben (=a városliget) milyen majmok laknak?  Hogy lehet átjutni a folyó túloldalára?

-Már többször írtam a helyi közlekedésről, aminek köszönhetően tutira legalább 5 évet öregedtem az elmúlt időkben. A helyi flexibilis szabályokba belefér például, hogy az emberek a platón utazzanak, akár autópályán is. Mikor arról meséltünk egy helyi barátunknak, hogy ez mennyire lehetetlen lenne otthon, milyen durván büntetik, teljesen elhűlt. Kérdés: De akkor hogyan szállítják a farmerek a munkásaikat?? Még el is gondolkodtam egy pillanatra, aztán rájöttem, hogy sehogy, mivel nálunk már rég nincsenek mezőgazdasági munkások, gépek csinálnak mindent, nem kézzel turkálják a földeket.

uton


Leave a comment

a túl sok eszkimó tipikus esete

Sosem gondoltam, hogy írónak születtem volna, viszont hamar kiderült, hogy grafomán vagyok, és elég elfogadható színvonalon tudom magam írásban kifejezni. Jöttek a blogok, ezzel párhuzamosan a tudományos cikkek is, így az elmúlt néhány évben bőséggel volt alkalmam gyakorolni. Mikor aztán kiköltöztünk Dél-Afrikába, ahol egy mozdulattal beintettek a legális munkavállalásomnak jó időre, orrom alá tolva a szigorúan HTB létre korlátozó látogatói vízumot, automatikusan adta magát, hogy írni kezdjek.

El is kezdtem cikkeket és önéletrajzokat küldözgetni minden eszembe jutó online magazin számára, akik foglalkoznak természettudományos, illetve utazással kapcsolatos témákkal.  Ha már írok, és azt várom, hogy anyagilag honorálják is ezt, szeretném a tőlem telhető legjobb minőséget produkálni, így maradnék az otthonos területeken.  Szerencsére az Origó utazási magazinjának főszerkesztője hamar rám talált, és mindig szívesen fogadja az írásaimat, de még a mi életünk sem csak utazásból áll, így a téma limitálja az ottani lehetőségeimet. A Trendkert szerencsére szintén elég hamar jött, ők is rendszeresen leközlik az apró szösszeneteimet.

És itt beállt aztán a holtpont. A következő ajánlatokat kaptam még:

-írjak cikket 50 Ft/db áron

-írjak cikket 0.08 Ft/karakter áron (itt egy oldal már kemény 200 Ft-ot érne)

-írjak cikket az élményért cserébe, hogy emberek olvassák majd az interneten

-írjak cikket mint gyakornok, ingyen. Ha elég gyakorlott leszek (ez egyes oldalakon 3 hónap, máshol egy év), talán kapok részesedést a cikkeim mellett megjelenő hirdetésekből, bár ez a pénz deklaráltan nem elég jelenleg még az oldal karbantartására sem, tehát nyilván az írók között szétosztani való sem marad. Azaz írjak cikket ingyen, de azt legalább heti ötöt.

– írjak cikket az induló oldalnak, ami tuttibiztosan istibizi mindjárt nagyon befut, és majd akkor fizet.

A probléma az, hogy rengeteg az online magazin, többé-kevésbé egymást fedő témákkal, általában igazi karakter, erős arculat, átütő sikert garantáló egyedi ötletek nélkül. Persze mindnek hirdetőre lenne szüksége, hogy megéljenek, de azok száma egyrészt korlátozott, másrészt ők se hülyék, hogy minimális látogatottságú oldalakra költsenek a biztos befutók helyett. Ennek következtében az internetes tartalom olyan szinten hígul, hogy a legtöbb webmagazint ki kéne lőni a Holdra, annyira trék, hiszen ki a fene fog ingyen minőségi tartalmat produkálni számukra?

A bejegyzés üzenete kettős: egyrészt, az ég szerelmére, eszetekbe ne jusson online magazint indítani!! A másik, hogy ne fogjátok vissza magatokat, ha van valami ötletetek, hogy vajon kik várhatják repesve a cikkeimet, tisztességes honoráriumért cserébe.


6 Comments

Örökké nem eshet!

Vagy mégis? Tudtuk mi persze, hogy a száraz évszak, amibe megérkeztünk, nem tart örökké, és egyszer csak elkezd majd esni, de lelkesen vártuk, hiszen a csapadék jó, a kert még inkább zöldelleni fog, és legalább lehűt minket majd a nagy kánikula idején. Aham, na persze.

A helyiek mindenre esküsznek, hogy Durban klímája a legjobb a világon. Arra is esküsznek, hogy a nyári hónapokban (november-február közt) itt olyan hűde meleg van, hogy az ember alig várja az enyhítő csapadékot. Mivel a száraz évszak alatt is (azaz télen) napközben bőven 20-24 fok volt minden nap, ragyogó napsütéssel, sokszor hetekig felhők nélkül, repesve vártuk, hogy tudja ezt fokozni a nyár. Most már tudjuk: sehogy.

Két teóriám van: A) a helyiek tökhülyék, és fingjuk nincs róla, mit jelent, hogy jó idő, meleg nyár. B) általában jó idő van itt ilyenkor is, de ahogy Svédország klímája pocsékká vált, és deklaráltan a 2 leghidegebb évet volt szerencsém ott tölteni, most is pont beletenyereltünk a tutiba, és akkor romlott el az idő (vagy azért), mikor én itt vagyok.  Mindenesetre a tények: a napi csúcshőmérséklet továbbra se nagyon megy 24 fok fölé, viszont gyakorlatilag nincs olyan nap, amikor reggeltől estig sütne a nap. Vannak viszont szürke napok zsinórban, sok egymás után. Hetek óta minden nap esik, de nem az a remek, egy órás hirtelen zápor, ami előtt-után az ember élvezheti a friss levegőt, hanem az az alattomos, őszi fajta, ami egész nap szemerkél, esik, eseget, és lehetetlenné teszi, hogy bármilyen programot szervezzünk. Szavamra, ez a nyár itt majdnem pont olyan pocsék, mint Malmőben volt!! Ha otthon ilyen idő lenne mondjuk júliusban, már mindenki lázadna. Ezzel szemben a helyiek a 20 fokban vacognak, majd 26 foknál elkezdenek megsülni…

És a kellemetlen időnek van egy még kellemetlenebb folyománya: megállíthatatlanul betámadott minket a penész mindenütt. Finoman eddig is része volt az eddigi életünknek, de ami most van, az már több a sokknál! Penészes lesz a ruha a szekrényben, ha 2 hétig nem vesszük elő. Penészesek a fa szobraink. Penészes a műanyag borítású távcső. A kajákról nem is beszélve: egyszerűen esélyünk nincs, hogy pl. ketten gyorsabban megegyünk egy 70 dkg-s szeletelt kenyeret, mint hogy a penész betámadná. Mindent a hűtőben kell tartanunk, mert szobahőmérsékleten pl. a krumpli 1 héten belül megy tönkre. Igaz hűtőben sem bírja 2-3 hétnél tovább. Hasonlóképp, a sajtok is 4-5 napra vannak hitelesítve még lehűtve is. Tudtam én, hogy a trópusokon nehéz az élet sok szempontból, de ez az állandó harc, amiben tutira vesztésre állunk a penészgombák ellen, azért rohadt fárasztó.

eső