Indokolatlanul régóta halasztgatott, hiánypótló gasztronómiai bejegyzés következik. Aki ismer, tudja rólam, hogy imádok enni, utazás közben meg még inkább. Amint átlépem a városom határát, rögtön elkezd korogni a gyomrom, és ennem KELL. Ha meg új helyre látogatunk, pláne ennem KELL, sőt, rendkívül feszült vagyok, amíg nem ettem végig magam az adott helyre jellemző összes ínyencségen. Én vagyok az, akinek minden útikönyve a “tipikus ételek” c. fejezetnél nyílik fel magától, tekintve, hogy az a rész, amit tutira rongyosra olvasok.
Természetesen mikor elkezdtünk Dél-Afrikára készülni is ez volt az elsődleges szempont. Na jó, nem, elsők a klíma diagramok voltak, aztán jöttek a kaják. Mint sokszor írtam már róla, Durban helyzete speciális az országon belül is, ez egy nagy katyvasz fél adag feketével, negyed rész indiaival, csipetnyi színessel (fekete-indi keverék), és meglehetősen sok fehérrel. Természetesen a gasztronómiára is rányomja a bélyegét, hogy Durban deklaráltan a legnagyobb indiai város Indián kívül: nem véletlen, hogy a város legtipikusabb étele az indiai Bunny Chow. Ez egy darab formakenyér, aminek kivájják a belsejét és valamilyen curryvel töltik meg, aztán a kivált belsejével lehet mártogatni- evőeszköz nélkül, ha indiai módra akarod elfogyasztani, néha lenyalogatva az ujjaidról a trutymót. Én totál rá voltam pörögve erre a fogásra, alig vártam, hogy végre megkóstolhassam. Aztán Béla egy indiai kollégája elvitt minket egy bunny-kra specializált gyorsétterembe, ahol volt bárányos, csirkés, meg babos “nyuszi”. Csirkést választottunk, gondoltuk, de jó lesz. Pfff….indiaiak…nem veszik a fáradtságot, hogy a húst és a csontot előre elválasszák egymástól. Igazi robbantott csirkés kajába sikerült belenyúlnunk, Béla itt fel is adta, ő nem eszik olyat, ami csontos. Én még vitézül próbálkoztam, viszont én hiper-szenzitív vagyok a csípős kajákkal szemben, ez meg ugye indiai cucc, amitől én már zokogok, úgy csíp, azt ők még kicsit nyakonöntenék valami fűszerrel. Így lett az első alkalom egyben az utolsó is számunkra a bunny chow-val. Nagy kár, a neve olyan cuki, és az ötlet is, csak hát ez a curry… broááá!!!
Az egész sztori egyébként arról jutott eszembe, hogy ma ebédre kiolvasztottam a francia ex-szomszédaink hagyatékát, egy adag puccos, reunion-i módra elkészített curryt. Míg turkáltam a húsokat a tányéromon kint a teraszon, megjelent egy macsek. Gondoltam,legyen jó napja, odadobtam elé az egyik csirkecombot, mire a macs odament, megszagolta, és kondenzcsíkot húzva maga után távozott a kertből, a combot hátrahagyva, természetesen. Na kész, ennyi, nem is próbálkozom többet a curryvel, amit egy macska nem eszik meg, abból inkább én sem kérek, köszi.
A minőség változó: van ilyen is…
…meg még ilyen is…. Brrrr!!!
Eközben Afrikában... 