A hétvégén ismét a bevett útirányunkat közelítettük meg észak felé, a St. Lucia tó környékét. Elég idegesítő, hogy ilyen bazinagy ez az ország, és ilyen sok a látnivaló, amit esélyünk sincs a hétvégi kiruccanások során megnézni, de szerencsére Kwazulu Natal tartományon belül is van annyi néznivaló, hogy unatkozni nincs időnk.
Még Tembében hallottuk az egyik asztaltársunktól, hogy van az Isimangaliso wetland területén egy rész, amit már előkészítettek rezervátumnak, ott vannak az állatok, kiépítettek mindent, a leseket, a wc-ket, az utakat, ott vannak a táblák, csak épp még nem nyitott meg, mivel a terület egy részén eukaliptusz ültetvények vannak. Állítólag nemsokára kivágják a fákat, és akkor a terület hivatalosan is rezervátummá válik, de addig simán be lehet ingyen menni, és élvezni. Nem is azon van a hangsúly, hogy nem kell kifizetnünk a mondjuk 2-3000 Ft-nyi beugrót, mint a többi parknál, hanem hogy erről a világon senki nem tud, így totál háborítatlan az egész, órákig nem találkozunk benne senkivel, viszont rengeteg az állat. Oroszlán nincs, így óvatosan a kocsiból is ki lehet néha szállni, van viszont orrszarvú, víziló, és elképesztő mennyiségű patás. Az utak sokszor homokosak, így egy csomó lábnyomot is találtunk.
a víziló lábnyoma, meg az én tappancsom
Sétáljunk vadkutyák közt!
A terület kiépítettsége egyébként tényleg szuper, nemcsak itt van a legeslegszebb wc a semmi közepén, de nagyszerű leshely is van, és találtunk egy fa tetejére épített, galéria szerű kilátót is, amiről belátni szomszédos St Lucia tó nagy részét.
Már egy ideje vadászunk itt a wetlandnál repkedő szkarabeuszokra, most végre sikerrel jártunk, nem csak rábírtunk fotózkodásra egy élő példányt, de a produktumot is sikerült lefotózni. Egyébként nagyon durvák ezek a rovarok, a méretük jól látszik a fotón, ehhez hatalmas sebességgel, masszív zengéssel repkednek, olyanok, mint egy kis kémhelikopter.
És hogy kicsit változatosabbá tegyük a hétvégénket, kivételesen nem St. Luciában aludtunk, hanem kinéztünk kicsit északabbra egy resort-ot, ahol lehet sátrazni is. Szerencsére ez az opció elég sok helyen fennáll, így végre, hogy megvan a sátrunk, elég sokat tudunk spórolni, hiszen a sátorhely kettőnknek fele annyiba sem kerül általában, mint egy bungalló, ugyanakkor persze mi is ugyanazokat a közösségi helyiségeket használhatjuk, szóval tiszta haszon. A hely, ahol megszálltunk, Bushbaby camp névre hallgatott, nem véletlenül, leginkább ezért is választottuk. Vannak szelídített galágóik, akik minden este jönnek vacsizni, és volt olyan szerencsém, hogy elkunyizhattam a holland tulaj bácsitól az aznap esti banán adagjukat, és én etethettem és simogathattam őket. Annyira cukik, hogy belehalok!!! 
Eközben Afrikában... 