Csináld magad! rovatunk következik

September 20, 2013 by Kátya 5 Comments

Azt hiszem, nyugodt szívvel kijelenthetem magamról, hogy sosem voltam az a Kreatív Hobbi Lány. Minden tiszteletem a kézügyességet igénylő hobbikat űzőknek, de engem ezek a dolgok sosem kötöttek le. Kölyökkoromban is inkább a Barbie-imat öltöztettem, mint gyurmáztam, és ez így is maradt. (Bár már nem barbiezom, pedig milyen jó lenne!!!!) Van viszont egy kivétel. Imádok festeni!! Nagyon, szenvedélyesen!! Neeeeem, nem képeket, sajna az ez irányú tehetség egy generációval előttem fogyott el pont a családunkban. Viszont falakat, meg kerítést, meg ablak keretet, meg akármit, ami ilyen színű volt, és a kezem nyomán átalakul olyanra. És akkor most elárulok egy nagy titkot: Az álommunkám, amire évtizedek óta vágyom, hogy csónakokat festhessek egy trópusi, vagy minimum mediterrán tengerparton. Ha bárki tud ilyen munkáról, azonnal szóljon, pakolok és megyek! Most komolyan, lehet bármilyen élet szebb annál, mint hogy süt rám a nap, mellettem hullámzik a tenger, én meg a homokban gázolok mezítláb, és gyönyörű színű csónakokat teremtek?

Na, csónak egyelőre nincs, de tegnap sikeresen ráharaptam egy hasonló projektre, ami nemcsak remek időtöltés, de meglehetősen szükséges is volt. Ehhez tudni kell, hogy Dél-Afrikában nincs IKEA. Sőt, nemcsak hogy IKEA nincs, de más olcsó bútorüzlet se, mindennek olyan ára van, mintha aranyból lenne, mi meg az átmeneti itt-tartózkodásunkra nyilván nem fogunk ilyenekre beruházni. Ezért van pl. raklapból a terasz bútor, meg itt az új lakásban is ez-az, ezt még a franciáktól örököltük. Az új kecó szerencsére nagy, de bútor nincs benne sok, én meg mér egy hónapja könyörgök a lakhatásért felelős csajszinak, hogy kerítsen még valami asztalt nekünk a dolgozó szobába. Tegnap reggel aztán megjelent a föld két legrusnyább asztalkájával: valószínűleg iskolapadok voltak, még valamikor az apartheid idejében. Komolyan, még valami patkánynál nagyobb állat ürülékét is megtaláltam rajtuk, szóval szerintem egy évek óta elzárt raktárból húzták elő őket. De nem panaszkodunk, örülünk, hogy ez van. Pláne, hogy vérszemet kaptam, az egyik már át is alakult, hamarosan jön a másik is.